A háttértárolók jellemzői, működésük [szoftverüzemeltető]

Hajlékonylemezes egység

A hajlékony- vagy mágneslemezes meghajtók, népszerűbb nevükön floppy-k (FDD - Floppy Disk Drive) voltak a PC-s világ legelső, mágneses elven működő háttértárolói. Napjainkban a floppymeghajtó, — eredeti feladatait, kedvezőbb paraméterei miatt, átvette a merevlemezes egység (HDD), fő alkalmazási területei:

- operációs rendszerek és felhasználói programok eredeti, üzembe helyezhető (setup) példányának tárolása

- programok, adatok archiválása, másodpéldányok készítése

- gép-gép közti adatcsere, stb.

Meghajtótípusok

A floppymeghajtók csoportosításánál a két legfontosabb szempont a fizikai felépítés (méret) és a tárolókapacitás. A méretek eredetileg inch-ben (jele: ”) vagy német nyelvterületen zoll-ban értendőek és az alkalmazott mágneslemez átmérőjére vonatkozik. (1 hüvelyk = 1 inch = 1 zoll = 2.54cm) Ezek alapján megkülönböztetünk 5.25” és 3.5” átmérőjű lemezt kezelő típusokat:

5.25 col-os típus

Eredetileg (IBM PC, XT) 360 kilobájt adatot tudtak tárolni egy lemezen, a később megjelent PC AT számítógépekben, nagyobb adatsűrűségű lemezt használva, ugyanez a méretű meghajtó már 1.2 megabyte kapacitású volt.

3.5 col-os típus

Az előző típus továbbfejlesztett változata, mely 720 kilobájtot tudott tárolni, nagyobb adatsűrűségű lemezt használva 1.44 megabájt kapacitást érhetünk el. A mai PC-k szinte kizárólag az 1.44 megabájtos típust használják. Létezik egy 2.88 megabájtos típus is, de ez még nem terjedt el és az optikai tárolók rohamos fejlődése miatt valószínűleg nem is fog.

Működési elv, mágneslemezek

A floppylemez mágnesezhető réteggel ellátott műanyag korong, amely egy filcborítású műanyag tokban foglal helyet. A tok védi a lemezt a külső behatások ellen, esetleges megbontása vagy eltávolítása után a lemez nem használható. A borításon kialakított nyílások, a lemez pozícionálásához, felpörgetéséhez és az adatok írásához-olvasásához szükséges mechanikai lehetőségeket adják. A lemez adatait mindkét oldalhoz külön tartozó, léptetőmotorral vezérelt, lineárisan mozgó fej írja és olvassa. A meghajtóban forgó lemez a centrifugális erő hatására merevvé válik, a lemez felett illetve alatt mozog a fej, de nem érinti a lemez felületét. Az adatok felírása és visszaolvasása elektromágneses úton történik. Valamennyi típus rendelkezik fizikai, azaz szoftver úton nem feloldható, írásvédelem (write protect) lehetőséggel, amely az adatok nem kívánt felülírását-törlését akadályozza meg.

Merevlemezes egység

Merevlemezes tárolók és feladatuk

Napjaink legnagyobb tömegben elterjedt számítástechnikai tárolóeszköze a merevlemezes tároló, a harddiszk, amit egyszerűen csak diszknek nevezünk. A diszk olyan elektromechanikus tárolóberendezés, amely az adatokat mágnesezhető réteggel bevont merev lemezen tárolja, a forgó lemez felett repülő író/olvasó fej segítségével. Tárolási kapacitása néhány megabájttól több gigabájtig terjedhet.

Merevlemezes tárolók működései elve

A lemez állandó fordulatszámmal forogva elhalad a fej előtt, mégpedig úgy, hogy fizikailag nem érintkezik vele. A lemez forgásából származó légmozgás felhajtó erőt gyakorol a fejre, a fejet pedig torziós rugó nyomja a lemez felé. A két erő kiegyenlítődése következtében a fej a lemez felületétől mért néhány tized mikrométerre repül. A fej nem más, mint egy gyűrű alakú, mágnesesen vezető, felhasított mag (vasmag). A magon tekercs helyezkedik el.

Mágnesszalagos egység

A mágnesszalagos (streamer) egységek az adatok átmeneti vagy hosszabb idejű tárolására használatosak a számítástechnikában, segítségükkel digitális információt rögzíthetünk mágnesszalagon. A merevlemezes egységen lévő fájlok, adatok, programok közvetlenül elérhetők, használhatók a gép számára, a szalagra lementett információ általában a továbbiakban közvetlenül a szalagról nem használható, csak a diszkre történő visszatöltés után.

Optikai tárolók

Az optikai adattároló rendszerek fejlesztésének kezdete a hatvanas évek közepére nyúlik vissza. Az alapcél: képek nagy adatsűrűségű eszközön történő rögzítése, amelyről később optikai úton azok leolvashatóak. Csak olvasható optikai tárolók a ROM (Read Only Memory) típusú CD-k. Ezek a legelterjedtebb típusok és ezekre gondolunk először, amikor a CD szót meghalljuk. Az egyszer írható és többször olvasható tárolók a CD-WO-k (Compact Disc - Write Once). Ezt a típust csak CD-R-ként (Compact Disc Recordable) emlegetjük. Írható, törölhető, olvasható optikai tárolók a CD-MO (Compact Disc — Magneto Optical) típusúak.

Kapacitás: 650Mbyte v. 74 perc